Milyen az élet egy öntudatára ébredt kisgyerekkel? Van e megoldás?

Nagyszerű dolog, mikor a féltve őrzött, kis babusgatott egyetlen gyönyörűségünk megtalálja magán az akarat gombot, és a nap 24 órájában benyomva tartja. Oh milyen ügyes, határozott nagylány- gondolhatnánk…. ha…. nem éreznénk úgy egész nap,  mintha üvegcserepeken járkálnánk attól félve, , hogy mikor talál ki valami olyat, amire nemet kell mondanunk…. amitől indul az ok nélküli hiszti: az ökölbe szorított kéz, a vicsorítva ordítás, a megfeszített testtel, kifulladásig az őrjöngés. Játszmázás ez a javából: „féltett kincsünk” akar valamit, mi nem engedjük, vagy mi akarunk valamit (például egy egyszerű fogmosást), és a „drága” ordít.

Óh, csak a 2 éves hiszti-dackorszak… mondjuk mindig, na de attól még kellene kezdeni vele valamit.

Olyan szép lenne, ha minden bölcsis a kislétszámú bölcsiben elkerülhetné a betegséget! Ha reggel egészségesen érkeznének, délután még egészségesebben és vidámabban távoznának. Sajnos… ez nem így működik. A bölcsisek ugyan a napjuk nagyrészét a bölcsiben töltik, de délután bizony mindenki megy a szüleivel erre-arra, bevásárolnak, barátnőznek, kávéznak, játszóházba mennek… vagy csak egyszerűen haza mennek. A szülővel, nagyobb tesóval, kisebb tesóval, akik szintén vmelyik intézményből, munkahelyről jönnek otthon találkoznak... így aztán rengeteg találkozási pontja lehet a bölcsisek és szüleik életét megnehezítő vírusokkal…