Olyan szép lenne, ha minden bölcsis a kislétszámú bölcsiben elkerülhetné a betegséget! Ha reggel egészségesen érkeznének, délután még egészségesebben és vidámabban távoznának. Sajnos… ez nem így működik. A bölcsisek ugyan a napjuk nagyrészét a bölcsiben töltik, de délután bizony mindenki megy a szüleivel erre-arra, bevásárolnak, barátnőznek, kávéznak, játszóházba mennek… vagy csak egyszerűen haza mennek. A szülővel, nagyobb tesóval, kisebb tesóval, akik szintén vmelyik intézményből, munkahelyről jönnek otthon találkoznak... így aztán rengeteg találkozási pontja lehet a bölcsisek és szüleik életét megnehezítő vírusokkal…

Sajnos, ez a normális, ami persze egyáltalán nem kellemes. Nincs anya a Földön, aki ne borulna ki attól, hogy a gyerek beszoktatása után ő maga képtelen beszokni a munkahelyére, hiszen folyamatosan a körzeti doktornál ülnek. A tapasztalatok szerint ez az egész úgy előzhető meg, ha a kicsinek már van nagy testvére, aki idejekorán hazahozta a bacikat és vírusokat az oviból, iskolából, így a kicsi már apró babaként kiváló immunvédelemre tesz szert. Amíg egy gyerek van, legföljebb annyit tehetünk, hogy már az első években sem zárkózunk a négy fal közé, játszótérre, játszóházba, játszócsoportba járunk, ahol egymás kezéből veszik ki a jól összenyálazott játékokat a porontyok.

Mit tehetünk mi, a bölcsi?

• Amennyit csak lehet, az udvarra visszük a gyerekeket. Szabad levegőn kisebb a kórokozók koncentrációja. Hűvösben a nátha tünetei is csökkennek.
• Sok gyümölcsöt, zöldséget adunk a gyerekeknek. A kiegyensúlyozott, vitamindús táplálkozás támogatja az immunrendszert.
• Rendszeresen kezet mosunk együtt, szappannal. Ez csökkenti a fertőzés esélyét, és rászoktatja a kicsiket, hogy csak tiszta kézzel üljenek asztalhoz.
• Saját gondozói rendszerünk van, vagyis minden gyereknek van "felelős gondozónője", aki többet foglalkozik vele, jobban figyel rá. A kicsi így nem "egy a sok közül", figyelünk rá, hamar kiderül, ha fizikailag vagy lelkileg "nincs jól".
• A bölcsiben folyamatos és rendszeres napirend van, ami azt jelenti, hogy az események meghatározott rendben követik egymást, de közben figyelembe vesszük a gyerekek egyéni igényeit, tempóját. Így a kicsi biztonságban érzi magát, vannak kapaszkodói, ez pedig testi-lelki stabilitást ad.
• Folyamatos a kapcsolattartás a szülőkkel, a szülők érzik, hogy bizalommal fordulhatnak a gondozónőkhöz. Így együtt kereshetünk megoldást a testi-lelki problémákra.

Mit tehet a szülő?

• Ha lehet, válasszunk olyan intézményt, ahol kisebb a létszám. Egy családi napköziben igazán családias a légkör, a csoport létszám is kedvező, több figyelem jut 1-1 gyermekre.
• „Vigyem? Ne vigyem?” Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy bölcsibe kéne adni a kicsit, ha a szülő talán jobban kikészül az elválástól, mint a gyermek, akkor inkább várni kellene még egy évet. A reggeli sírás mellett szinte biztos, hogy jön a rengeteg betegség, mivel a lelki válság gyengíti az immunrendszert.
• Fontos, hogy otthon is legyen némi rendszer a gyermek életében, főleg, hogy a kicsi ki tudja magát aludni.
• Tanítsuk meg orrot fújni!
• Használjunk orrcseppként fiziológiás sóoldatot vagy "tengervizes" orrsprayt. Ez nem ártalmas, de lazítja a váladékot.
• Legyünk minél többet levegőn!
• Mindennap adjunk a gyermeknek friss gyümölcsöt, zöldséget.